A gyümölcsöskertek biodiverzitása
Sokszor hallunk a biológia sokféleség csökkenésének a problémájáról, de meglehetősen ritkán esik szó arról, hogy egyre nagyobb problémát jelent a gyümölcsöskertek biodiverzitás csökkenése is.
Míg a 80-as években a gyümölcsöskertekben sok-sok tájfajta volt megtalálható, addig mára ezeknek a fajtáknak a becslések szerint a 75%-át elvesztettük. Míg nem is olyan régen a piacokon minden gyümölcsféléből sok-sok félét vásárolhattunk, mára már csak az agyonnemesített fajták gyümölcseit találhatjuk meg.
Ezen problémának több következménye is van. Az első legkézenfekvőbb természetesen az, hogy a mai gyümölcsök ugyan nagyobbak és szebben mutatnak, de az ízük messze elmarad a régiekétől. Lassacskán szerencsésnek mondhatják magukat azok az emberek, akik még emlékeznek régi gyümölcseink ízére.
A következő probléma, hogy az új fajták messze nem olyan ellenállóak a betegségekkel szemben, így folyamatos kezelést, védekezést igényelnek a kártevőkkel szemben és természetesen ez felvet egyéb következményeket is (pl. vegyszerek használata, egyéb élőlények pusztulása, az emberek egészségének veszélyeztetése, stb).
A régi írások szerint voltak idők, amikor a betörő török csapatok elpusztították az állatokat, felégették a termést, de a gyümölcsösök képesek voltak életben tartani a helyi lakosságot. Nem az volt a fontos, hogy minél több teremjen, minél szebb legyen, hanem egy állandó, biztos termés kellett, ami minden évben volt és a nemesítéssel ezen értékeket vitték tovább a szépség és a mennyiség helyett.
Gondot jelent az is, hogy az új fajták termesztésével elvesztettük a régi gyümölcsösök élővilágát is. Ma sokkal kevesebb faj tudja hasznosítani a monokultúrás kerteket, mint régen.
Sajnos az Európai Unió is hozzájárult ezen helyzet kialakulásához, mivel olyan szabályokat hozott amelyeknek ezek a régi fajták nem tudnak megfelelni.
Szerencsére egyre többen ismerik fel az értékét a régi gyümölcsöknek és mind szélesebb körben terjed a gondolat, hogy meg kell menteni őket a kipusztulástól. Nagy szerepet játszik ebben az állami génbank is, de a magánemberek is egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek ebben az irányban.
Mindezek ellenére a mai napig nagy veszélyben vannak ezen fajták, hiszen minden tájegységnek megvoltak az oda illő (és az ottani időjáráshoz alkalmazkodó) képviselői. Sok helyen még senki nem karolta fel ezek megmentését és mára már csak elhanyagolt kertekben, évtizedek óta nem járt tanyákon élnek vén példányaik, amelyek hamarosan mindenki által elfeledve pusztulnak ki.
L.K.
Utolsó kommentek