Sziasztok!
Az ökológia levlistán tette közzé Exner Tamás erdőmérnök úr a következő cikket a mányi hasadék bedózerolásával kapcsolatban. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület tett feljelentést ismeretlen tettes ellen ebben az ügyben.
Tisztelt Lista! Hatósági engedéllyel történt a mányi hasadékrendszer bedózerolása. A Mányi Örsi-hegyen (részben a múlt évszázadi mélyszíni szénbányászat miatt) a lösszel takart mészkőben sokhektáros területen hasadék- és barlangrendszer alakult ki, mely egyedülálló mikroklímával rendelkező, struktúragazdag élőhelykomplexummá vált. A közelmúltban a teljes rendszert dózerral betemették. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület ezért ismeretlen tettes ellen rendőrségi feljelentést tett, amelynek során kiderült, hogy a Közép-dunántúli "Környezetvédelmi" Felügyelőség a Duna-Ipoly Nemzeti Park előzetes véleményezése után engedélyt adott, hogy a Vértesi Erőmű Zrt. az egyedülálló élőhelyet betemesse, így az eljárást megszűntették. A helyszín egykori állapotáról sajnos már csak fotók tanúskodnak, ezek a www.photobox.de/album/1670294618 oldalon tekinthetők meg. Az első öt kép az "utána", míg a többi az "előtte" állapotot mutatja. Indoklásként a veszélyelhárítás szolgált, ami egy jól bevált érv a mélygarázsok és áruházbővítések útjában álló idős fák, vagy a szomszédos országokból átlátogató nagyragadozók ellen is. (Szerencsére élővizeink veszélyességük mellett gazdasági hasznot is hoznak, ezért azokat nem kell feltölteni, vagy lefedni, elég a táblakihelyezés, vagy bekerítésük, de itt akár a közösségi közlekedés rovására támogatott rendkívül baleset- és életveszélyes autópályákra is ki lehetne térni). Sajnos az ilyen döntéseket megelőző felmérések rendre suba alatt, a civil szféra előzetes tájékoztatása nélkül történnek, általában egyetlen univerzális szakértő által, aki jó esetben pár órás helyszíneléssel próbálja felmérni az ott található mohák, ízeltlábúak, kisemlősök és egyéb speciális ismereteket kívánó élőlénycsoportok fajainak előfordulását, vagy hiányát. Még friss az eset, amikor a megbízott "szakértő" a véleményezendő tőzegpáfrányos lápot meg sem találta. A mányi illetékes sem találkozott pl. zöld gyíkkal, árlevelű lennel, vagy a hasadékrendszerben pihenő kis patkósdenevérekkel, amelyek ha túlélték élőhelyük elpusztítását, hajléktalanná váltak. Az ilyen esetekkel kapcsolatban két javaslatom van: 1. A társadalom felé való nyitás jegyében az illetékes hatóságok, döntéshozók hozzanak létre egy központi portált, ahol legalább 12 hónappal a tervezett beavatkozás előtt közzéteszik valamennyi megsemmisítendő természeti terület listáját, időt adva ezzel, hogy az ott található védendő értékeket helyi ismeretekkel rendelkező, különböző szakterületű civil specialisták felmérjék és dokumentálják. A bejárás idejét tegyék nyilvánossá, hogy ahhoz bárki csatlakozhasson! 2. Miközben a védett területekről kiterjedt ismeretek és dokumentációk állnak az érdeklődők rendelkezésére, addig a gyakran ezekkel egyenértékű, hanyagságból, konfliktuskerülésből, vagy gazdasági érdekből kimaradt, nem védett természeti területek többnyire észrevétlenül és következmények nélkül kerülnek megsemmisítésre. A nem, vagy hiányosan dokumentált élőhelyek elpusztítása pótolhatatlan információveszteséggel jár, ezért nagyon fontos lenne az értékes "védtelen" természeti területeink szisztematikus dokumentálása, fajlistákkal, fotókkal, videókkal, GPS-adatokkal, eszmei-érték leltárral. A civil szférának fel kellene vállalnia a nem kis feladatot, hogy a fiókok mélyén lapuló, értékes magánkutatásokat egyesítetve, könnyen hozzáférhető, nyilvános, rendszeresen aktualizált adatbázist hoz létre a nem védett (árnyéklistás) természeti területekről és a hiányzó felméréseket mielőbb pótolja. Ez az adatbázis nemcsak dokumentálná az adott élőhely gazdagságát az utókor számára, de az illegális, vagy hatóságilag támogatott rombolás után is perdöntő bizonyítékot szolgáltatna. Kérem a tisztelt Listatagokat, hogy levelemet a megfelelő társlistákra továbbítani szíveskedjenek! köszönettel: Exner Tamás, erdőmérnök
L.K.
.
Utolsó kommentek