A talaj biodiverzitása
Ismét egy olyan problémára szeretném felhívni a figyelmet, ami sajnos nem kap megfelelő figyelmet az emberek szemében. Az emberek nagy része mára szerencsére érzékeny lett az állatfajok eltűnésére ugyanakkor olyan élőlényekkel nem foglalkoznak (hiszen nem is tudnak róluk) amiket nem látnak.
Pedig a talaj a leggazdagabb élőhelyek közé tartozik és a termékenységéhez ugyanúgy szükség van az ott élő baktériumokra, gombákra, férgekre, csigákra és minden másra, mint amennyire a talaj felett szükség van a madarakra, a legyekre, az emlősökre és a többi élőlényre.
A talaj lakói bontják le az elhalt szervezeteket, a maradványokat és alakítják át azokat a növények számára ismét felvehető tápanyagokká. Tehát, ha ez az élőhely megszűnik működni a biológiai körforgás fogaskerekei ugyanúgy megállnak, mintha a felszínen történne ilyen katasztrófa.
A szomorú az egészben az, hogy a talaj is a végóráit éli manapság. A rengeteg talajművelés, vegyszerezés, műtrágyázás nagyon megviselté tették. Olyannyira, hogy a régi felvételeken látható szántások, amikor a madarak versengnek a traktorok mögött a táplálékért, mára teljesen eltűntek. Ma, amikor egy traktor szántja fel a földet nincs mögötte semmi csak a por.
A talajban élő férgek és más élőlények majdhogynem eltűntek a szántóföldi talajból és a mai túlhasználattal ez a probléma folyamatosan növekszik anélkül, hogy az emberek legalább csak tudnának róla.
A növények monokultúrás termesztésével a bevitt tápanyagok változatossága és mennyisége is csökken. Míg régen a mulcs, a tarlóra engedett állatok segítettek visszapótolni ezeket, mára a fosszilis tüzelőanyagokból előállított műtrágyával próbálják a gazdák életben tartani a talajt, pedig –ezt ők is tudják- ez nem megoldás, hiszen a műtrágya csak olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket a növény gyorsan fel tud használni. Ez a szükséges anyagoknak csak a töredéke. A másik részét lehetne pótolni parlagon hagyással, vagy szerves trágyázással, de egy olyan országban, ahol már nincsenek háziállatok ez nem kivitelezhető megoldás.
A Nimfea Természetvédelmi Egyesület – többek között- ezen okból is egyre több magyar fajtájú háziállatot (racka juh, magyar szürke marha, magyar lófajták) tenyészt és a keletkező trágyát pedig a szántóföldeken és gyümölcsösökben hasznosítja. Természetesen ezeken a területeken a vegyszerhasználatot és a talajművelést is igyekszik egyre jobban visszaszorítani.
Ha a talajhoz való viszonyulás nem változik meg hamarosan, meg fogjuk érni, hogy az élet nem hajt ki a földből és a tengeri sem lesz már tenger.
L.K.
Utolsó kommentek