Klímaváltozás vagy bolond időjárás
A változékony tavaszi időjárás, mindig is beszédtéma a köznyelvben, de most mintha valami más lenne. Bizonyára mindenki emlékszik 2012 márciusára, amikor is rekord melegeket hozott a hónap, ugyanakkor idén hidegrekordokkal, hófúvással jelentkezett a tavasz.
Azonnal minden eddiginél komolyabb találgatások kezdődtek. Tavaly a „hamarosan sivatag lesz Magyarországon?”, idén az „itt-e a jégkorszak?” volt a központi gondolat számos szenzációhajhász műsorban, cikkben. És akkor még nem is beszéltünk a 2000-es évek kedvenc témájáról az El Nino jelenségről. Ugyanakkor az biztosnak vehető, hogy az időjárási szélsőségek erősödnek.
Tehát van ok a pánikra? Első megközelítésben az kell mondanom, hogy nincs, ugyanis azok a rekordok, amelyek megdőlnek, az elmúlt 100-130 év meteorológiai mérése alapján rekordok – itt jegyzem meg Túrkevén 1891 óta mérik a meteorológiai elemeket – vagyis a földtörténet egy hajszál vékony szelete. Például a pleisztocénnek nevezett utolsó 2,4 millió éve alatt 4 (esetleg 6) eljegesedést (glaciális), és interglaciálist vagyis eljegesedések közötti időszakot különböztettek meg a kutatók, most is egy ilyenben vagyunk. Sőt az elmúlt 10 000 év, a holocén időszakaszában a pollenek alapján 4 különböző korszakot különböztetnek, amelyek között van hidegebb és melegebb időszak is. Sőt a krónikák szerint a XV. század is a szokottnál hidegebb volt, sőt a XVI-XIX. század több úgynevezett kisjégkorszak is volt, amikor akár egy emberöltőnél is több ideig is az átlagosnál hidegebb volt.
Ugyanakkor ki kell a jelentünk, hogy valamivel mégiscsak más az emberiség elmúlt 1-2 évszázada. Ennek egyértelmű oka a modern ember hatalmas környezetterhelése, amelynek következtében számos ózonpajzs romboló gáz (halogénezett szénhidrogének) és üvegházhatású gázok (talajközeli ózon, szén-dioxid, metán és sajnos még rengeteg más) kerültek a levegőbe. Ezek egyike sem természetes úton kerültek a légkörbe, és mára már akkora mennyiségben vannak, hogy az anyatermészet nem tudja kezelni őket. Így szépen lassan egy öngerjesztő folyamat indul(t) be, egy valószínűsíthető felmelegedés, amelyben a tudósok is megegyeznek. A vita a mértékéről és az egyes területekre gyakorolt hatásokról van szó, ugyanis mivel a földtörténet során hasonló helyzettel nem volt még dolgunk így csak elméleteik lehetnek.
Ezekkel az elméletekkel sem tudják 100%-osan megmagyarázni az elmúlt két március időjárásának okait. Mindkettő jelenség merőben szokatlan, hiszen általában a szibériai és Azori-szigeteki tartós anticiklonok (magasnyomású légköri képződmények) irányítják időjárásunkat, amelyet időleges ciklonok befolyásolnak – ezért is nevezik távvezéreltnek az éghajlatunkat. A 2012-ben a Szahara felett kialakult anticiklon meleg száraz levegője hatolt be a szokottnál is északabbra, okozva tartós meleget és aszályt. A 2013-as hideget a Jeges-tenger felett kialakuló anticiklonban felhalmozódó hideg levegő tört be Európába. Ezen időjárási helyzetek pontos okára nem tudjuk választ, miért is alakult ekkor így, ha máskor nem. És ez lehet az, ami aggaszthatja az embereket, ugyanis tényleg nem tudhatjuk, hogy mikor és milyen gyakran ismétlődhetnek meghasonló eseteket, miközben a hihetetlen környezet- és légszennyező tevékenységek tovább folytatódnak, szépen lassan növelve az időjárási furcsaságok esélyét. Lassan (vagy inkább gyorsan) közeledünk a piros hó felé.
Acman
Utolsó kommentek