A tavasz utolsó hónapja is elkezdődött. Itt Túrkevén már túl vagyunk a Szent György Napi Állatkihajtás ünnepi sokadalmán, és a szintén nagy sikerű Civil Majálison is. Közben, noha most esősebb, hidegebb napokat élünk, a későn indult tavasz már megmutatta rügyfakasztó, szívet melengető, mosolygós arcát is. Az egész évben nálunk telelő madarak sorban dalra fakadtak, párt választanak és fészket raknak, miközben vonuló társaik közül is a sokan megérkeztek és hasonló ügyeikkel vannak elfoglalva. Ha rohanó hétköznapjaink közben nyitott szemmel és füllel járunk a bennünket mindenütt körülvevő természetben, magunk is megfigyelhetjük őket.
Azonban természeti környezetünket, bennük többek közt a madár- és a növényvilágot a legkülönbözőbb módokon és eszközzel pusztítjuk, mi emberek. Az egyik legfőbb, ősi problémát azzal váltjuk ki, hogy a népességszaporodással, a mezőgazdaság és az ipar térhódításával az élőhelyek felszámolódnak, illetve elaprózódnak. A világ sok pontján gondot jelent az élővilág tudatos és mohó kizsákmányolása például bányászat, fakitermelés, vagy mértéktelen vadászat révén. De persze nem kell messze menni: gondolhatunk akár az itt, hazánkban most napirenden lévő fokozottan védett börzsönyi erdő gazdasági célú fakitermelésbe vonására, vagy akár a ragadozó madarak még mindig előforduló mérgezésére, lelövésére is . Ilyen esetre sajnos itt, Túrkeve határában is volt példa a télen, amikor parlagi sas esett áldozatául valamelyik polgártársunk „lőgyakorlatának”…
És ez csak két formája annak, ahogyan a bennünket körülölelő világgal (el)-bánunk. A károkozások egy jelentős része alapvető felfogásbeli, világnézeti defektusokból, más része tudáshiányból ered és csak a fennmaradó részre (ez sem kevés) fogható rá az egyértelmű szándékosság. Ha az előbbi kettőn igyekszünk változtatni, akkor az utóbbi is csökkenni fog. Ezt ismerte fel Herman Ottó még a XX. század legelején – hiába mi Magyarok a természetvédelmi törekvésekben legalábbis, már akkor élen jártunk. A nagy tudós kutató munkája mellett életét annak szentelte, hogy minél szélesebb körökben terjessze az élővilággal és annak védelmével kapcsolatos ismereteket. „A madarak hasznáról és káráról” című művével iskolát teremtett a természetről széles közönség számára, mégis szakmailag megalapozottan írók számára. Irodalmi munkásságán túl a jogalkotás folyamatában is hathatósan képviselte a természetvédelmi törekvéseket.
1906-tól az ő javaslatára május 10-én (korabeli jogszabályban rögzítetten!) ünnepeljük meg a Madarak és fák napját. E jeles zöld nap kijelölésével is az volt a célja, hogy évente legalább egyszer nagy tömegek figyelmét irányítsuk a természetre, melynek mi is része vagyunk, így hát sorsunk is közös vele. Plántáljuk el a gyermekek szívében a környező világ iránti óvó, féltő szeretetet.
Egyesületünk a jeles alkalomból május 12-én, szombaton délelőtt családi napot szervez a HOTEK erdőben, melyre szeretettel várunk mindenkit. A részletes programot hamarosan közzétesszük itt és a www.nimfea.hu honlapon és természetesen olvashattok majd róla blogon is.
Z.
Utolsó kommentek