NimfeaBlog

Ismét egy olyan problémára szeretném felhívni a figyelmet, ami sajnos nem kap megfelelő figyelmet az emberek szemében. Az emberek nagy része mára szerencsére érzékeny lett az állatfajok eltűnésére ugyanakkor olyan élőlényekkel nem foglalkoznak (hiszen nem is tudnak róluk) amiket nem látnak.

Pedig a talaj a leggazdagabb élőhelyek közé tartozik és a termékenységéhez ugyanúgy szükség van az ott élő baktériumokra, gombákra, férgekre, csigákra és minden másra, mint amennyire a talaj felett szükség van a madarakra, a legyekre, az emlősökre és a többi élőlényre.

A talaj lakói bontják le az elhalt szervezeteket, a maradványokat és alakítják át azokat a növények számára ismét felvehető tápanyagokká. Tehát, ha ez az élőhely megszűnik működni a biológiai körforgás fogaskerekei ugyanúgy megállnak, mintha a felszínen történne ilyen katasztrófa.

A szomorú az egészben az, hogy a talaj is a végóráit éli manapság. A rengeteg talajművelés, vegyszerezés, műtrágyázás nagyon megviselté tették. Olyannyira, hogy a régi felvételeken látható szántások, amikor a madarak versengnek a traktorok mögött a táplálékért, mára teljesen eltűntek. Ma, amikor egy traktor szántja fel a földet nincs mögötte semmi csak a por.

A talajban élő férgek és más élőlények majdhogynem eltűntek a szántóföldi talajból és a mai túlhasználattal ez a probléma folyamatosan növekszik anélkül, hogy az emberek legalább csak tudnának róla.

A növények monokultúrás termesztésével a bevitt tápanyagok változatossága és mennyisége is csökken. Míg régen a mulcs, a tarlóra engedett állatok segítettek visszapótolni ezeket, mára a fosszilis tüzelőanyagokból előállított műtrágyával próbálják a gazdák életben tartani a talajt, pedig –ezt ők is tudják- ez nem megoldás, hiszen a műtrágya csak olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket a növény gyorsan fel tud használni. Ez a szükséges anyagoknak csak a töredéke. A másik részét lehetne pótolni parlagon hagyással, vagy szerves trágyázással, de egy olyan országban, ahol már nincsenek háziállatok ez nem kivitelezhető megoldás.

A Nimfea Természetvédelmi Egyesület – többek között- ezen okból is egyre több magyar fajtájú háziállatot (racka juh, magyar szürke marha, magyar lófajták) tenyészt és a keletkező trágyát pedig a szántóföldeken és gyümölcsösökben hasznosítja. Természetesen ezeken a területeken a vegyszerhasználatot és a talajművelést is igyekszik egyre jobban visszaszorítani.

Ha a talajhoz való viszonyulás nem változik meg hamarosan, meg fogjuk érni, hogy az élet nem hajt ki a földből és a tengeri sem lesz már tenger.

L.K.

Magyar racka juh Pásztó-pusztán

A racka egy régi magyar juhfajta, amely a legtöbb feltételezés szerint a már a honfoglalást megelőzően is a magyarok háziállata volt. Sokáig az alföldi juhpásztorok meghatározó állata, mára azonban a hagyományos magyar fajták (racka, cigája, cikta) hazai állománya nagyon lecsökkent. Gyakorlatilag a teljes juhállomány 5%-át sem teszi ki ezen fajták aránya.

A rackajuh őse a nagytestű arkal (Ovis vignei var. arkal) volt. Ez az egyetlen olyan vadon élő juh, amelynek hosszú farka van. Az arkal egy Délnyugat-Ázsiában (Mezopotámiában) élt juh és bizonyítottan ezen a területen történt a juhok háziasítása.

Bökönyi Sándor (a modern archeozoológia megteremtője és a Régészeti Intézet vezetője) kutatásai alapján azt a következtetést vonta le, hogy a rackajuhok a népvándorlás korában jelentek meg a Kárpát-medencében, de nem tudni, hogy melyik népcsoporttal érkeztek a területre. Nyelvészeti kutatások kimutatták, hogy a finnugor eredetű juh szót őseink csak a rackára értették. Ez az állapot a XVIII. század végéig – a merinói juh megjelenéséig – volt így.

Jellegzetes tulajdonsága a V alakú, dugóhúzószerűen pödört szarv, amely több feltételezés szerint is csak a XIII.-XVI. században alakult ki mutáció, esetleg céltudatos tenyésztés révén. Eredetileg a szarv nem V alakú volt, hanem a régészeti tanulmányok szerint vízszintes tengely körül csavarodott. Másik fontos megkülönböztető jegye az, hogy az eredeti racka fekete színű bundával rendelkezett. Ez később (a korral vagy a nap hatására) világosodhatott. Sajnos mára ez a fekete szín egyre ritkábban jelenik meg és odáig jutott a fajta, hogy a fekete színű változatok példányszáma veszélyeztetett szintre csökkent. Súlyuk a kosoknak 55-75 kg, marmagasságuk 70 cm körüli és szarvuk többszörösen csavart, elérheti a fél méteres hosszúságot is. 90-110 fokos szöget zár be. Az anyajuhok súlya sokkal kisebb, körülbelül 35-45 kg és szarvuk is csak 30 cm körül van. A racka szőre meglehetősen durva, tincses szerkezetű. Manapság ez a gyapjú sajnos értéktelen, ugyanakkor kultúrtörténeti szempontból jelentős hagyományokkal bír, hisz gereznájából (lenyúzott szőrrel borított bőr, irha) készült a pásztoremberek subája.

Igaz ugyan, hogy a húskitermelés szempontjából sem túl gazdaságos, ugyanakkor azt sem lehet vitatni, hogy húsa ízletes, tápláló, faggyúval kevésbé átszőtt. Tejelés szempontjából jó tejelőnek számít, így előszeretettel használják sajtok készítéséhez.

Voltak idők, amikor hazánk jelentős juhkereskedelmet folytatott a környező népekkel. Erről az első adatok 1255-ből vannak. 1737-ben 124.129 db rackát szállítottak el hazánkból, de 1903-ban már kipusztuló félben lévő fajtának tartották, mivel egyre inkább teret hódítottak a finomgyapjas jószágok. Az 1863-as nagy országos aszályban sok állat pusztult el, sokat pedig levágtak, mivel nem volt mivel etetni őket. Az állomány drasztikusan lecsökkent (hasonlóképpen járt a szürkemarha is) és a következő években már a finomgyapjas jószágokkal állították (pl.:merinó) vissza a létszámot. A második világháború utánra pedig már csak mutatóban maradtak képviselőik, sőt igazából említésre méltó állományuk csak a Hortobágy környékén maradt fent. Innen is kapta a Hortobágyi rackajuh elnevezést.

1983-tól a Magyar Rackajuh-tenyésztő Egyesület megalapulásával létrejött a rackák megmentéséhez nélkülözhetetlen génbank is. Őshonos magyar fajtaként jogi védettséget is kapott.

Jelenleg főleg genetikai tisztaságának megőrzése miatt tenyésztik, bár egyre több helyen látható, mint turistalátványosság. A Fertő-Hanság Nemzeti Park, a Körös-Maros Nemzeti Park és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park nagyobb rackanyájakkal rendelkezik, de egyre nagyobb szerepet kap a civil szervezetek mindennapjaiban is, hisz, mind a Pro-Vértes Közalapítvány, a Tiszatáj Környezet és Természetvédelmi Közalapítvány,  mind a Nimfea Természetvédelmi Egyesület egyre nagyobb állománnyal rendelkezik rackajuhokból (és egyéb védett őshonos fajtából is). A fajta természetvédelmi szempontból is jelentős, hisz a hagyományos legeltetéses gyepgazdálkodás alapvető eleme. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület Life programja keretében jelenleg a Herman Ottó természetvédő Kör a pásztói gyepen lévő és a Csejtpusztai gyepen lévő telepén tart rackákat 400 egyedszámot meghaladó mennyiségben. Legelése, legeltetése a Pannon-szikes gyepek egyik fontos természetvédelmi kezelési módja.

L.K.&SRB.

Vértesi juhok a Nagykunságban

A Nimfea természetvédelmi Egyesület Life programjának bonyolításához a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvánnyal kezdett együttműködést.

A csákvári központtal rendelkező közalapítvány az 1994-es megalapulása óta folyamatos fejlődést könyvelhet el, ami nemcsak a közalapítvány és az ott dolgozók életére van hatással, hanem folytonos jelentősége van a magyar természetvédelem szempontjából is.

A tevékenységi körök folyamatos bővülésével a munkatársak száma is folyamatosan nőtt. Jelenleg 13 főállású munkatársukkal végzik el a legkülönfélébb feladatokat. Vannak akik kifejezetten területkezeléssel foglalkoznak (az alapítvány által kezelt területek folyamatos monitoringja vagy tanórák tartása). Más kollégák az állattenyésztéssel, a tanyagazda programmal, vagy a gépek kezelésével foglalkoznak.

Természetesen a háttérben mindennek a mozgatórúgójaként a Geszner-házban lévő iroda munkatársai készítik a pályázatokat és próbálják megoldani a mindennapi működés gondjait.

A természetvédelem területén fontos szerepet kap a faj (elsősorban madárvédelem) és élőhelyvédelem, de a helyi védett területek létrehozása és kezelése is, mint többek között például a Csákvári kastélypark, az Észak-Vértesi Természetvédelmi Terület vagy az Orondi legelő.

Természetesen a természetvédelem területétől nem elválaszthatóak a műemlékvédelem, az oktatás és szemléletformálás (erdei iskola, szemléletformálás), a térségfejlesztés és a turizmus (Csíkvarsai ötpróba, Mihály-napi lovas- és pásztortalálkozó) sem, így a közalapítvány ezeken a területeken is jelen van és próbálja érvényesíteni a természetvédelem és a helyi emberek érdekeit.

Az idők folyamán fontos pontja lett a közalapítvány működésének a természetgazdálkodás is. Ennek kapcsán az 1997-ben vásárol kisebb szürke marha gulya az idők folyamán már 450 egyedesre duzzadt, de jelentős az állományuk a bivalyból és a rackajuhokból is.

Ez az a pont, ahol a Pro-Vértes Közalapítvány és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület az általánosan természetvédelemnek nevezett körön kívül is közel tudott egymáshoz kerülni, hisz a Nimfea T.E. is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a hozzá tartozó területek kezelési módjának változtatásában és egyre inkább próbálja előtérbe helyezni a hagyományos legeltetést és a természetkímélő gyepgazdálkodást. Így jó kapcsolat alakult ki a két civil szervezet között, melynek során a közalapítvány által szaporított őshonos magyar háziállatok egy része a  Nimfea T.E. által kezelt pásztói gyepeken és Csejtpusztán élik tovább életüket, és a közalapítvány baráti áron adta át a legelő magas genetikai értéket képviselő állatállományt a túrkevei tájrehabilitáció céljaira.

L.K. & SRB.

A gyümölcsöskertek biodiverzitása

Sokszor hallunk a biológia sokféleség csökkenésének a problémájáról, de meglehetősen ritkán esik szó arról, hogy egyre nagyobb problémát jelent a gyümölcsöskertek biodiverzitás csökkenése is.

Míg a 80-as években a gyümölcsöskertekben sok-sok tájfajta volt megtalálható, addig mára ezeknek a fajtáknak a becslések szerint a 75%-át elvesztettük. Míg nem is olyan régen a piacokon minden gyümölcsféléből sok-sok félét vásárolhattunk, mára már csak az agyonnemesített fajták gyümölcseit találhatjuk meg.

Ezen problémának több következménye is van. Az első legkézenfekvőbb természetesen az, hogy a mai gyümölcsök ugyan nagyobbak és szebben mutatnak, de az ízük messze elmarad a régiekétől. Lassacskán szerencsésnek mondhatják magukat azok az emberek, akik még emlékeznek régi gyümölcseink ízére.

A következő probléma, hogy az új fajták messze nem olyan ellenállóak a betegségekkel szemben, így folyamatos kezelést, védekezést igényelnek a kártevőkkel szemben és természetesen ez felvet egyéb következményeket is (pl. vegyszerek használata, egyéb élőlények pusztulása, az emberek egészségének veszélyeztetése, stb).

A régi írások szerint voltak idők, amikor a betörő török csapatok elpusztították az állatokat, felégették a termést, de a gyümölcsösök képesek voltak életben tartani a helyi lakosságot. Nem az volt a fontos, hogy minél több teremjen, minél szebb legyen, hanem egy állandó, biztos termés kellett, ami minden évben volt és a nemesítéssel ezen értékeket vitték tovább a szépség és a mennyiség helyett.

Gondot jelent az is, hogy az új fajták termesztésével elvesztettük a régi gyümölcsösök élővilágát is. Ma sokkal kevesebb faj tudja hasznosítani a monokultúrás kerteket, mint régen.

Sajnos az Európai Unió is hozzájárult ezen helyzet kialakulásához, mivel olyan szabályokat hozott amelyeknek ezek a régi fajták nem tudnak megfelelni.

Szerencsére egyre többen ismerik fel az értékét a régi gyümölcsöknek és mind szélesebb körben terjed a gondolat, hogy meg kell menteni őket a kipusztulástól. Nagy szerepet játszik ebben az állami génbank is, de a magánemberek is egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek ebben az irányban.

Mindezek ellenére a mai napig nagy veszélyben vannak ezen fajták, hiszen minden tájegységnek megvoltak az oda illő (és az ottani időjáráshoz alkalmazkodó) képviselői. Sok helyen még senki nem karolta fel ezek megmentését és mára már csak elhanyagolt kertekben, évtizedek óta nem járt tanyákon élnek vén példányaik, amelyek hamarosan mindenki által elfeledve pusztulnak ki.

L.K.

A nagy tűzlepke

A nagy tűzlepke (Lycaena dispar) a rovarok osztályába, a lepkék rendjébe, ezen belül pedig a valódi lepkék alrendjébe és a boglárkalepke-félék családjába tartozó faj.

A faj a nedves réteket és lápréteket kedveli, itt találkozhatunk vele.

Nősténye sötétebb színű és első szárnyain számos fekete pont látható, míg hátsó szárnyain egy-egy sötét mező található, a hímek élénkebb színekben pompáznak. Mérete 2.5-4 cm között mozog. Mindkét ivar elülső szárnyának fonákja halvány sárgásvörös a hátulsóé hamvasszürke, a tő körül kékesszürke, a rajzolat élénk és teljes.

Európától Ázsiáig elterjedt faj, bár Nyugat-Európában inkább csak szigetszerűen fordul elő. Hazánkban mindenütt találkozhatunk vele, ahol megtalálja az életéhez szükséges nedves réteket.

Évente két nemzedék fejlődik ki. Az első május-júniusban, míg a második július-augusztusban kap szárnyra. Az első nemzedék példányai nagyobbak.

Hernyóinak tápnövényei a lórum fajok. Főként a tavi lórumot (Rumex hydrolapathum)  kedvelik, de megjelenik a rokon lórum fajokon is. Maga a hernyó élénkzöld és apró, kiemelkedő fehér foltok díszítik.

Mint sok veszélyeztetett fajra, erre is jellemző az élőhelyének elvesztése. A tavak, lápok lecsapolása miatt állományai veszélybe kerültek. Nyugat-Európában ezért is szorult vissza ez a gyönyörű lepkefaj, de sajnos hazánkban is veszélyeztetett az említett problémák miatt.

Természetvédelmi értéke: 50.000 Ft

A Nimfea Természetvédelmi Egyesület és a Hermann Ottó Természetvédő Kör által közösen kezelt Pásztó-pusztán futó LIFE program keretében (Restoration and conservation of the Pannoni csalt steppes of Pásztó grassland with sustainable management - LIFE10 NAT HU018) e faj fenntartása, és elterjesztése is a célok között szerepel. A terület Natura 2000 besorolás alá esik, kijelölésénél e faj jelölőfajként szerepelt, azonban a fent említett okok folytán állománya jelentősen csökkent. A program segítségével felélesztjük az állattartást, legeltetést, őshonos magyar fajták járását a területen, ami segít az özöngyomok visszaszorításában és az értékes, ritka, élőhelyre jellemző fajaink térhódításában.

Herman Ottó Természetvédő Kör

L.K.

Idén, 2012-ben a fenntartható energia évét éljük. Ünnepelni nem hiszem, mivel nem széles körben elterjedt az infó, hogy ez idén van, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy nem mindenkinek teljesen világos, hogy ez mit is jelent pontosan. Egyáltalán mi az a fenntarthatóság? A fogalom rengeteg definíciót, torzítást és félremagyarázást élt már át, de a legelfogadottabb meghatározás a következő: A fenntarthatóság olyan fogyasztási mintázat, ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”. Ez gyönyörűen hangzik, és egyszerűen csak annyit jelent, hogy nem kell pazarolunk (sőt, tulajdonképpen már nem is lehet), ésszerűen, csak a szükséges és létfontosságú, elkerülhetetlen dolgokra költsünk, annyit fogyasszunk, amennyit feltétlen muszáj. Ma az ipar, a gazdaság és a társadalom jórészt a fosszilis energiahordozókból kinyert energiára épül. A fosszilis energiahordozók használata azonban komoly káros következményekkel jár, úgymint az éghajlat megváltozása, a különböző társadalmak, országok, kontinensek közötti, illetve azokon belüli egyenlőtlenségek kialakulása, vagy ezen energiahordozók készleteinek teljes kimerítése. Amennyiben nem tanuljuk meg az energia hatékony, nem pedig pazarló használatát, nem váltunk át a megújuló energiaforrások használatára és forradalmasítjuk ezáltal energia rendszereinket, úgy saját túlélésünket veszélyeztetjük. A fenntartható energia nemzetközi évében eljött az idő, hogy változtassunk a hozzáállásunkon, és valódi megoldásokkal álljunk elő az emberiség és a környezet számára!

1992. május 21-én az Európai Unió által elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv idén ünnepli 20. évfordulóját. A Madárvédelmi Irányelvvel együtt a két rendelet alkotja a Natura 2000 hálózatok alapját. A Natura 2000 hálózat a világon egyedülálló kezdeményezés, mely az Európai Unió teljes területére kiterjedően, hálózatszerűen igyekszik összekötni értékes, egyedülálló és kiemelt jelentőségű élőhelyeket, illetve fajok populációit. Magyarországon a csatlakozással egy időben elkezdődött a Natura 2000 területek kijelölése, mely szakasz mára lezárult és az ország mintegy 21%-a került védelem alá. A védelem azonban nem embertől mentes terülteket jelent, hanem az ott élő lakosság, gazdák bevonásával összhangot igyekszik teremteni a gazdálkodás, erdészet és természet között. Az Élőhelyvédelmi Irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a tagállamok európai területén belül. Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása illetve helyreállítása. Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.

A globalizációnak „köszönhetően” ezek a regionális és helyi sajátságok napról napra tűnnek el. Ez nem csak élőlények sokaságára igaz, hanem nyelvekre, öltözködésekre, hagyományokra, viselkedésekre, népcsoportokra, karakterekre, gondolkodásmódokra is. A homogenizálódás egy leromlási folyamat, satnyulás, mely egyaránt igaz az állat- és növényvilágra, valamint az előbbiből kivált emberi civilizációra is.

Ennek örömére a CEEweb a Biológiai Sokféleségért nemzetközi ernyőszervezet együttműködve a Diverziti Egyesülettel, a Greenpeace Magyarországgal, valamint a Nimfea Természetvédelmi Egyesülettel rövidfilm versenyt hirdet. Pályázni három kategóriában lehet:

1. Energia[Forradalom] a fenntartható energia nemzetközi évében - Készíts filmet arról, miként veszélyeztetik a jövőt a fosszilis energiahordozók, és hogy szolgálja a társadalmak és közösségek életét szerte a világon a megújuló energiaforrások használata! Mutasd meg, hogyan lehetne meggyőzni az embereket a változások szükségességéről!
2. Ünnepeljük együtt az európai természetet - Az élőhelyvédelmi irányelv 20. évfordulója - Mutasd meg a világnak és Európa polgárainak, hogy milyen büszkék lehetnek természeti örökségükre és az ennek köszönhető szolgáltatásokra (úgymint élelmiszer, gyógyszerek, tiszta víz, a beporzásból születő mézre, gyümölcsökre és zöldségekre)! Nyisd fel az emberek szemét és mutasd meg nekik, hogy a változatos természeti kincs nélkül milyen életet élnének és világíts rá ennek a változatosságnak a ma még élvezhető gazdasági és társadalmi előnyeire!
3. Fedezd fel a kulturális és a biológiai sokszínűséget - az életünk alapját - Fedezd fel a kapcsolatot a kulturális és a biológiai sokféleség között, mutass rá a változatosság elvesztésének következményeire és mutass be egy sokféleség nélküli világot, hogy mindezeken keresztül felhívd az emberek figyelmét a változatosság fontosságára!

A díjazott videókat a verseny honlapján 2012. november 19-én a szervezők közzéteszik. A díjazott videók készítőit a szervezők legkésőbb 2012. november 19-ig e-mailben értesítik. A pályaművekkel szemben támasztott, tehát érvényesnek tekintett alkotásokat helyezéstől függetlenül a 2. Nemzetközi Green-Go Fesztivál keretében Budapesten levetítjük.

Díjazás: Minden kategória nyertese 350 Euróban részesül. A közönségdíj nyertese 200 €-ban részesül az online szavazás alapján.

Beküldési határidő: 2012.11.05. CET/GMT+1/UTC+1 18:00

Online jelentkezési lap: http://greengofest.eu/hu/apply

Egy jelentkező maximum három filmmel pályázhat (egy film/kategória, ez esetben filmenként külön jelentkezési lapok kell kitölteni).

A kiírás részletei megtalálhatóak a csatolt felhívásban (Green_Go2_kiiras_HUN.pdf; greengo_contest_poster.jpg), illetve további információ kérhető a zsofi@nimfea.hu, valamint a pályázat szervezőinél a kiss@ceeweb.org e-mail címen.

Ez volt az objektív felhívás, most pedig bloghoz méltóan had’ bíztassak mindenkit kicsit közvetlenebbül is arra, hogy részt vegyen a pályázaton - ismét.

A Natura 2000 hálózat az Irányelv elfogadása óta létezik (Madárvédelmi Irányelv 1979. április 2-án lépett életbe). Magyarország 2004-es EU csatlakozásával számukra is kötelezővé vált a jogszabályi egyeztetés és a területek kijelölése. Hazánk kedvéért, illetve különleges geológiai, klimatikus és tájtörténeti okok miatt, mely kialakította egyedülálló élővilágunkat, új biogeográfiai régiót definiáltak a meglévő 6 mellé Pannon biogeográfiai régió néven. Magyarország teljes területe ebbe a régióba esik, és csak hazánk tartozik bele (kis mértékben átnyúlik a határon). Ez most lehet, hogy nem hat meg sok embert, de ez azt jelenti, hogy amin csücsülünk, ami körülvesz minket, az valóban egyedülálló, és jogosan lehetünk rá büszkék. A Hortobágyi „puszta”, mely minden nyelven puszta, sehol máshol Európában nem található meg. Az erdősztyepp vegetációs zónában lévő országunkban a szibériai sztyeppek legnyugatibb elterjedési határa található meg. Lápjainkban, szikes gyepjeinken, középhelységeink szurdokvölgyeiben fellelhető apró növénykéink közül kiemelkedően magas számban található endemizmus, mely azt jelenti, hogy egyedül itt, a Kárpát-medencében, Magyarországon, vagy akár abban a hegységben található meg csupán néhány tő. A jégkorszakból ittragadt és itt továbbfejlődött növény és állatfajaink szerte az országban fellelhetők és magas értéket képviselnek mind pénzben, mind eszmei értékben kifejezve. Ezeket a nem fénylő kincseket érdemes felkutatni, és ha másképp nem is, de egy filmen megőrizni nekünk, összegyűjteni, új szemszögből láttatni, hogy miért is kaptunk, miért is neveztek el rólunk saját biogeográfiai régiót Európában.

A globalizáció kettős megítélése szintén érdekes és izgalmas ötleteket szülhet, a homogenitás és a heterogenitás párba, vagy egymással szembe állítása, a változékonyság unalmának bemutatása remek kisfilm téma – bár én aztán egyáltalán nem értek hozzá, de ha már a stílus megengedi a közvetlen hangnemet, nekem ez keltette fel leginkább a kíváncsiságom, mivel rengeteg szintje, rétege van. Megélése függ a kortól, foglalkozástól, gazdasági pozíciótól, életviteltől. Számtalan módon be lehet mutatni jó és rossz oldalát is, hogy a sok város és nép keveredése végül miért is ad egy egyszínű masszát a végén. Csak bíztatni tudom a nálam kreatívabbakat, és azokat, akik értenek egy kamerához, hogy vágjanak neki, mert sok lehetőséget rejt a téma.

De nem csak ez, hanem mind a három.

Beküldési határidő: 2012. november 5. du 6 óra (18.00). Csak így egyszerűen.

1992. május 21-én az Európai Unió által elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv idén ünnepli 20. évfordulóját. A Madárvédelmi Irányelvvel együtt a két rendelet alkotja a Natura 2000 hálózatok alapját. A Natura 2000 hálózat a világon egyedülálló kezdeményezés, mely az Európai Unió teljes területére kiterjedően, hálózatszerűen igyekszik összekötni értékes, egyedülálló és kiemelt jelentőségű élőhelyeket, illetve fajok populációit. Magyarországon a csatlakozással egy időben elkezdődött a Natura 2000 területek kijelölése, mely szakasz mára lezárult és az ország mintegy 21%-a került védelem alá. A védelem azonban nem embertől mentes terülteket jelent, hanem az ott élő lakosság, gazdák bevonásával összhangot igyekszik teremteni a gazdálkodás, erdészet és természet között.

Az Élőhelyvédelmi Irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a tagállamok európai területén belül. Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések célja a közösségi érdekeltségű természetes élőhelyek, valamint vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása illetve helyreállítása. Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.

Ennek örömére a CEEweb a Biológiai Sokféleségért nemzetközi ernyőszervezet együttműködve a Nimfea Természetvédelmi Egyesülettel fotópályázatot hirdet. Pályázni két kategóriában lehet:

1. 1.       Natura 2000 fajok és élőhelyek – védendő természeti örökségünk

Olyan képeket várunk, melyek bemutatják természeti örökségünk szépségeit egy Natura 2000 élőhelyen vagy fajon keresztül.

1. 2.       A Natura 2000 hálózat ökoszisztéma szolgáltatásai, mint létünk alapjai – hogyan húzunk hasznot a természetből?

A Natura 2000 hálózat számos előnyöket nyújt az embereknek a rekreációtól a mezőgazdasági termékeken keresztül a természeti katasztrófáktól való védelemig.

Arra bíztatunk minden természetkedvelőt, hegymászót, hobbi fotóst és egyszerű élvezőit a természet nyújtotta szolgáltatásoknak, hogy fújják le a port a fényképezőgépükről, menjenek ki a természetbe és készítsenek szép felvételeket a Natura 2000 hálózathoz kapcsolódva.

A kiválasztott fotók felkerülnek a verseny online galériájára, illetve a II. Nemzetközi Green-go rövidfilm fesztiválon kerülnek bemutatásra Budapesten.

Az első kategóriában a verseny nyertese egy egynapos vezetett túrát nyer a bulgáriai Nyugat-Rodope hegységbe. A második kategória nyertese a Világörökség részeként nyilvántartott Hortobágy Nemzeti Park területén tölthet egy teljes napot szakmai vezetéssel egybekötve, ahol őshonos, ritka növényeket, illetve vonuló madarakat nyílik lehetősége megörökíteni. Emellett közönségdíjat is sorsolunk, melynek nyertese dedikált természetvédelmi albumot kap a Nimfea Természetvédelmi Egyesület jóvoltából.

Beküldési határidő: 2012. november 15.

Beküldési cím: photocontest@ceeweb.org

A fotókat kizárólag jpg formátumban, elektronikusan megküldve tudjuk elfogadni, melynek együttes mérete nem haladhatja mega 10 MB-ot. Egy pályázótól maximum 5 fotót zsűrizünk.

A kiírás részletei megtalálható a csatolt felhívásban angolul Photocontest_Natura2000_call_final-2.pdf, illetve további információ kérhető a zsofi@nimfea.hu, valamint a pályázat szervezőinél a zolyomi@ceeweb.org e-mail címen (meguntam a fordítást).

Ez volt az objektív felhívás, most pedig bloghoz méltóan had’ bíztassak mindenkit kicsit közvetlenebbül is arra, hogy részt vegyen a pályázaton. A Natura 2000 hálózat az Irányelv elfogadása óta létezik (Madárvédelmi Irányelv 1979. április 2-án lépett életbe). Magyarország 2004-es EU csatlakozásával számukra is kötelezővé vált a jogszabályi egyeztetés és a területek kijelölése. Hazánk kedvéért, illetve különleges geológiai, klimatikus és tájtörténeti okok miatt, mely kialakította egyedülálló élővilágunkat, új biogeográfiai régiót definiáltak a meglévő 6 mellé Pannon biogeográfiai régió néven. Magyarország teljes területe ebbe a régióba esik, és csak hazánk tartozik bele (kis mértékben átnyúlik a határon). Ez most lehet, hogy nem hat meg sok embert, de ez azt jelenti, hogy amin csücsülünk, ami körülvesz minket, az valóban egyedülálló, és jogosan lehetünk rá büszkék. A Hortobágyi „puszta”, mely minden nyelven puszta, sehol máshol Európában nem található meg. Az erdősztyepp vegetációs zónában lévő országunkban a szibériai sztyeppek legnyugatibb elterjedési határa található meg. Lápjainkban, szikes gyepjeinken, középhelységeink szurdokvölgyeiben fellelhető apró növénykéink közül kiemelkedően magas számban található endemizmus, mely azt jelenti, hogy egyedül itt, a Kárpát-medencében, Magyarországon, vagy akár abban a hegységben található meg csupán néhány tő. A jégkorszakból ittragadt és itt továbbfejlődött növény és állatfajaink szerte az országban fellelhetők és magas értéket képviselnek mind pénzben, mind eszmei értékben kifejezve.

Ezeket a nem fénylő kincseket érdemes felkutatni, és ha másképp nem is, de egy fényképen megőrizni nekünk, összegyűjteni, új szemszögből láttatni, hogy miért is kaptunk, miért is neveztek el rólunk saját biogeográfiai régiót Európában.

Beküldési határidő: 2012. november 15. (de most virágzik sok növény és aktív sok állat)

További információ a Natura 2000 hálózatról:
magyarul:

• http://www.natura2000.hu/
• http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:02:31992L0043:HU:PDF
• http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:15:01:31979L0409:HU:PDF

angolul:

• http://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/habitatsdirective/index_en.htm
• http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/index_en.htm

Ez a ritka endemikus (bennszülött) fajunk (természetes állapotban csak nálunk a Pannon(icum) flóratartományban élő faj) sajnos egyre kevesebb élőhelyen található meg hazánkban, hisz az ember által folyamatosan változó területekhez nem tudnak olyan gyorsan alkalmazkodni azok az élőlények, amelyek ezer és ezer éven keresztül állandó feltételekhez igazodva fejlődtek. Sokszor kerülnek az élőhelyek beszántásra, de elég lehet az is, hogy megváltozik a használatuk. Egyre gyakrabban találkozunk olyan területekkel, amelyek sokáig legelőként funkcionáltak, de manapság, amikor a legelő jószágok eltűnőben vannak (és amik még vannak, azokat sem hajtják ki a legelőre) a gyepek is átalakulnak. Veszélyezteti őket a gyomok és özönnövények térhódítása is, amely azzal jár együtt, hogy ezek a fajaink is visszaszorulnak idővel eltűnnek a tájból.

A kisfészkű aszat jellemzően ilyen területeken élő 30-150 cm magas növényünk, amely szikesek és szikes mocsarak védett növénye. A fészekvirágzatúak rendjébe (Asterales) és családjába (Asteracea) tartozó növényünk, mely az aszat (Cirsium) nemzettség tagja. Felismerése viszonylag egyszerű, hisz a szára felül csupasz, alig találhatók levelek rajta. A pici fészkekből 5-20 áll egy csomóban. A fészkek kb. 1 cm-es hosszal és majd 1 cm-es szélességgel rendelkeznek. A pártája fehéreslila. Virágzása júliusban- augusztusban van.

Kiss Andrea

Ide kattintva elérhető a honlapom.

Ez itt a legújabb filmem honlapja.